British News Agency

Világszerte emberek milliói élnek ezzel a betegséggel; a kezeléseket azonban többnyire a tünetek alapján választják ki, és gyakran nem hatékonyak, mivel nem a beteg alapvető biológiai folyamatait célozzák.

Most a tudósok mesterséges intelligencia, egy egyszerű vérvizsgálat és MRI-felvételek segítségével az SM két új biológiai típusát azonosították. Szakértők szerint ez az „izgalmas” felfedezés világszerte forradalmasíthatja a betegség kezelését.

A University College London (UCL) és a Queen Square Analytics vezetésével, 600 beteg részvételével végzett kutatás során a kutatók egy speciális fehérje, az úgynevezett szérum neurofilamentum könnyű lánc (sNfL) vérszintjét vizsgálták. Ez a fehérje segíthet megmutatni az idegsejtek károsodásának mértékét és a betegség aktivitását.

Az sNfL-eredményeket és a betegek agyi felvételeit a SuStaIn nevű gépi tanulási modell értelmezte. Az orvosi Brain folyóiratban megjelent eredmények az SM két különböző típusát tárták fel: a korai sNfL-t és a késői sNfL-t.

Az első altípus esetében a betegek már a betegség korai szakaszában magas sNfL-szinteket mutattak, és látható károsodás jelent meg az agy corpus callosum nevű területén. Emellett az agyi léziók is gyorsan kialakultak. A tudósok szerint ez a típus agresszívebbnek és aktívabbnak tűnik.

A második altípusnál a betegek az sNfL-szint emelkedése előtt agyi zsugorodást mutattak olyan területeken, mint a limbikus kéreg és a mély szürkeállomány. Ez a típus lassabban halad előre, és a jelentős károsodás később jelentkezik.

A kutatók szerint ez az áttörés lehetővé teszi az orvosok számára, hogy pontosabban megértsék, mely betegek esetében nagyobb a különböző szövődmények kockázata, és megnyitja az utat a még személyre szabottabb ellátás előtt.

A tanulmány vezető szerzője, Dr. Arman Eshaghi (UCL) elmondta: „Az SM nem egyetlen betegség, és a jelenlegi altípusok nem elegendőek ahhoz, hogy leírják azokat az alapvető szöveti változásokat, amelyeket a kezeléshez ismernünk kell.”

„MRI és egy könnyen hozzáférhető vérbiomarkerrel kombinált mesterséges intelligencia modell alkalmazásával először tudtuk bemutatni az SM két egyértelmű biológiai mintázatát. Ez segíteni fog a klinikusoknak annak megértésében, hogy egy beteg hol tart a betegség lefolyásában, és kiknek van szükségük szorosabb megfigyelésre vagy korábbi, célzott kezelésre.”

Eshaghi hozzátette, hogy a jövőben, amikor az MI-eszköz azt jelzi, hogy egy beteg korai sNfL-típusú SM-ben szenved, alkalmas lehet nagyobb hatású kezelésekre, és szorosabb követésben részesülhet.

Ezzel szemben a késői sNfL-típusú betegek számára más kezelési formák is felajánlhatók, például az agysejtek vagy neuronok védelmét célzó személyre szabott terápiák. „Ezért az innovációk kétirányúak lesznek: a klinikai és neurológiai vizsgálatok – amelyek évszázadok óta alig változtak – átalakítása mesterséges intelligencia algoritmusok segítségével, valamint a betegségprofilon alapuló személyre szabott kezelések biztosítása.”

A Szklerózis Multiplex Társaság vezető kutatási kommunikációs menedzsere, Caitlin Astbury így fogalmazott: „Ez izgalmas előrelépés az SM megértésében.

Ez a tanulmány gépi tanulást használt a relapszáló és a másodlagosan progresszív SM-ben szenvedők MRI- és biomarkeradatainak elemzésére. Ezen adatok egyesítésével két új biológiai SM-altípust sikerült azonosítaniuk.

Az elmúlt években jobban megértettük a betegség biológiáját. Jelenleg azonban a meghatározások azon klinikai tüneteken alapulnak, amelyeket az egyén tapasztal. Az SM összetett betegség, és ezek a kategóriák gyakran nem tükrözik pontosan, mi zajlik a szervezetben, ami megnehezítheti a hatékony kezelést.”

Astbury megjegyezte, hogy a relapszáló SM-ben szenvedők számára körülbelül 20 kezelési lehetőség áll rendelkezésre, és a progresszív SM esetében is kezdenek megjelenni bizonyos opciók, sok ember számára azonban továbbra sincs választási lehetőség. „Minél többet tudunk meg a betegségről, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan kezeléseket találjunk, amelyek megállíthatják annak előrehaladását.”

„Ez a kutatás hozzájárul ahhoz a növekvő bizonyítékhalmazhoz, amely támogatja az elmozdulást az SM jelenlegi leíró meghatározásaitól (például ‘relapszáló’ és ‘progresszív’) a betegség alapvető biológiáját tükröző kifejezések felé. Ez segíthet az előrehaladás szempontjából magas kockázatú személyek azonosításában és számukra személyre szabottabb kezelés nyújtásában.”